Ezrek tomboltak a hamisítatlan népzenére

Augusztus 29-én kezdetét vette a Vidor Fesztivál Nyíregyházán, amely Európa legnagyobb világzenei eseménysorozata. Itt találkoztunk a Söndörgő Együttessel, akikről előjáróban csak annyit, hogy felléptek már a londoni Queen Elizabeth Hallban is.

A csapat ’95-ben alakult Szentendrén, követve a családi hagyományokat. Archaikus népzenét játszanak, folyamatosan tanulmányozzák Bartók Béla és Vujicsics Tihamér gyűjtéseit, valamint a délszláv népzenei emlékeket.

Tömeg az utcán, de nem tüntetés, hanem a zene miatt

Velük kezdődött a Vidor, és mondhatni kő- kövön nem maradt. Dallamaik hallatán hirtelen több ezer ember verődött össze, bőven kinőve az ülőhelyeket, még 70-80 méterrel arrébb is álltak a nézők és őket figyelték.

A fiúk, az öt Eredics testvér (Áron, Benjámin, Dávid és Salamon) és Buzás Attila már az első akkordoktól kezdve tüzelték a publikumot, arcukon látható öröm, hogy itt lehetnek és játszhatnak. Mindez annak ellenére, hogy már a bécsi Sargafabrikban és a londoni Queen Elizabeth Hallban is felléptek, de pengettek ők már szerte Európában, a sor szinte végtelen.

Az egyórás koncert után beszélgettünk Eredics Dáviddal és Buzás Attilával:

- Érdekes, hogy kevesen ismerik ezt a réteget olyan szinten, hogy nap mint nap hallgassák, de azért több ezren kijöttek miattatok.
- E. Dávid: Ez inkább a fiatalok megközelítése, mert az elektronikus zene annyira lefedi a mai piacot, hogy nehezen marad hely az akusztikus műfajok számára. Anno, amikor a falusi közösségek léteztek, akkor ez egy használati zene volt, az emberek elmentek a lagziba, táncoltak rá, és hivatásosok muzsikáltak. Ma pedig a fogyasztás a lényeg, a CD, hogy megvegyék, de amit mi csinálunk, az még a régi. Csoda, hogy színpadon megjelenik.

Ingyen és bérmentve a miénk

- E. Dávid: Ez még egy olyan világból van, amikor nem létezett a média. Akkor ezzel üzentek az emberek egymásnak, a kommunikáció része volt, hogy dallamokat találtak ki, énekeltek. Ez az emberiség közös terméke, nem egy ember produkciója, hanem egy letisztult dolog, a mi közös kincsünk.

- Mit üzentek ma ezzel a fiataloknak?
- B. Attila: Nem azt mondjuk, hogy mindenki menjen el egy hagyományőrző táncegyüttesbe. Mi annak örülünk, ha úgy tekint erre az ifjúság, hogy ezt is élvezni lehet. A mély üzenet pedig, hogy a múltban, tradíciókban is vannak értékek. Sajnos most arra tart a világ, hogy az egyhetes divatáramlatok meghatározzák az emberek ízlését, gondolkodását, és mindig lehet mondani, hogy az előző rossz volt, de ami most van, jön, az a jó, és így mindig új dolgokat lehet eladni. Ez mind csak arra irányul, hogy felülről megmondják, hogy mi a jó, és nem pedig arra, hogy mi találjuk ki magunknak, amit valóban szeretnénk.

- E. Dávid: Ebben benne van az egész önkifejezés. Ezt ma is lehet csinálni, ebből diplomázni is lehet a Zeneakadémián.
Én azt üzenném a mai fiataloknak, hogy érdemes ezt elsajátítani, hiszen ettől nem lesz valaki régi, Platón szerint sem lehetett. Ha a mai tartalmakkal kiegészítik, akkor teljesen feltöltődnek és egy mély, értékes kifejezéshez jutnak.

-Fábián Tamás-

[2008.08.30.]