Egy cseppnyi Kubából

Néha énekelget egy kicsit

David Calzado fontos szerepet töltött be a mai modern kubai zene fejlődésében. Zenész családból származott, hegedűn játszott, amikor csatlakozott első nagyzenekarához a Pancho Bravohoz. Közben a Művészeti Egyetemen lediplomázott, majd a Charanga Habanera egyik alapító tagja lett 1988-ban Monte Carloban. 1992-ben újászervezi, felfrissíti a zenekart, az új felállás:zongora, szintetizátor, ütős, két hegedűs, két trombitás, altszaxofon, fuvola, és két énekes. A zenekarral lefektetik a timba stílus alapjait. ’96-ban meghódították Európát, ’98-ban és ’99-ben megválasztották Kuba legnépszerűbb zenekarának őket.

Hozzánk két ütőssel, két billentyűssel – akik közül az egyik szaxpfonozott is – három tagú fúvós szekcióval, egy bőgőssel és 4 énekessel érkezett. Ő a zenekarvezető szerepét tölti be, ami annyit tesz, hogy ő a karmester és néha énekelget is egy kicsit, illeteve folyamatosan instruálja ’tanítványait’. A négy énekes – fekete nadrágban, fekete atlétában, izmos felsőtesttel a lányok legnagyobb gyönyörűségére –, a minden számhoz betanult és pontosan előadott koreográfia miatt egy kicsit amolyan fiúzenekar látszatát keltette. Persze itt azért nagy szerepet töltött be az is, hogy ezek a srácok énekelni is tudnak, nem is akárhogyan...

A zenekar profi zenészekből állt, mindenki tudta a dolgát. Az első vendégük a Grammy díjas Vania Borges volt, akinek érkeztével a fiúk alázatosan visszahúzodtak, teret engedve Vania elsöprő és magával ragadó egyéniségének. Elmondta – spanyolul -, hogy aki nem érti a szöveget az csak nézzen a szemébe…

Túlzott koreográfia

A folytatásban ismét a Charanga Habanerájé volt a főszerep, majd Eddy-K és két társa is tiszteletét tette a színpadon, hogy egy kis latin rappet mutasson be nekünk. Ő a reaggeton legjelesebb kubai képviselője, aki elég nagy népszerűségnek örvend az USÁ-ban illetve
Olaszországban is. Ők nem élő zenekarral, csak fél-playback előadást mutattak be pár szám erejéig. Ezután egy kis örömzenélést láthatott a végig nagyon lelkes közönség, az összes eddig felépő zenész együtt nyomta a színpadon három szám erejéig. A mulatság folytatódott még a zenekarral, majd a másik hölgyvendég, Osdalgia is énekelt pár számot a színpadon, afrocubán, worldmusicos stílusban.

A zenészek remek hangszeres tudásához kétség sem férhetett. Én egy kicsit néha a koreográfiát eltúlzottnak tartottam, bár mint tudható a salsának az érzelmekre és az érzékekre kell leginkább hatnia és ezt a srácok maradéktalanul elérték - az első sorban kiabáló leánykák és anyukáik legnagyobb örömére.

Összeségében nagyon pozitív benyomással tértem haza erről a ’társadalmi esemény ’ kategóriába is minden teketória nélkül besorolható előadásról. Aki hasonló élményekkel akar gazdagodni – igaz már David Calzadoék nélkül – minden kedden Club Latino az Almássyban !

Viva La Habana !

- Aretuska -

[2006.11.06.]

« előző oldal

(2. oldal)